Pogácsasütő-verseny

Gyermeknapi beszámoló

Évek suhannak, századok szállnak…       

Tovatűnt tegnap üzen a mának.

Előttünk jártak, rég célhoz értek

Hitvalló ősök emléke ébred…

OKTÓBER 23.-a, az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, mely nemcsak nekünk, de a 20. század világtörténetében számos nép közös ünnepe.

E nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet.

1956 nélkül ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melyben Magyarországnak ismét helye van !

Ezt a küzdelmet idézi fel Albert Camus híres mondása:

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben.”

A forradalom bukása után, az 56-os meghurcoltakkal és üldözöttekkel, erdélyi magyarok ezrei kerültek börtönbe, vagy a bitófa alá. Ők voltak azok, akik az aradi vértanúk áldozatához közösen tették hozzá a magukét. Mert ők sem hősnek születtek, csak reménytelenül szabadnak, akikre a hősi napok multával lesből csapott le a szabadságtól rettegő hatalom.

Budapestről Örkény István ezt írta:

„ A kerek világon, minden térképen és glóbuszon ma átírják a nevedet Budapest.  Ez a szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, mint hősiesség. Budapest minden nyelvén a világnak azt jelenti: hűség, önfeláldozás, nemzeti becsület. Kívánom én is : légy mindörökké olyan, amilyen ma vagy Budapest.  Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye.”

És amikor az 56-os Budapestre és az egész Magyarországra gondolunk, akkor Kolozsvárra, Temesvárra és Erdélyre is gondolnunk kell, kegyelettel hajtva meg fejünket az áldozatok előtt.

Mert a magyar forradalmat itt is ezrek és ezrek éltették, hogy aztán megbüntesse őket is a hatalom megfélemlítő ereje.

Az az 56-os lyukas zászló, amely ma Strasbourgban az Európa Tanács székhelyét ékesíti, már régen a közös Európa egyik szép jelképe.

Idézzük fel emlékeinkben Mindszenthy bíboros beszédét,  Nagy Imrének az ENSZ tagállamaihoz intézett segélykiáltását e napon, a nemzeti ünnep napján.

A nemzeti ünnep soha nem önmagáért való. Legfőbb üzenete ezen ünnepnek, hogy ennek a kicsi országnak minden baja közös baj, hogy nem mindegy van –e, vagy nincs vallási tolerancia, és ha van,  annak hol a határa, hogy egész múltunkkal és jelenünkkel megyünk Európába, vagy sem.

Ha az összetartozás, az egymás iránti szeretet és megértés, a hit , és remény fogja sugallni ezen ünnep emlékét, akkor megértjük majd ünnepeink értelmét és üzenetét.

Emlékezzünk 1956-ra, 56 hőseire, áldozataira !